Mondják, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje. Azonban Horváth Nikolettának, a VakVagány internetes napló írójának ez a kereszt nagyobbra sikerült, mint amekkorát egy embernek cipelnie szabadna. 11 év bizonytalanság után diagnosztizálták a ritka és egyelőre gyógyíthatatlan Erdheim–Chester szindrómával, aminek lényege a hisztiociták (speciális fehérvérsejtek) diszfunkciója.
2012-ben, miután leálltak a veséi, ám sikeresen kikerült a kórházból, Niki úgy döntött, belefog egy internetes napló megírásába – így született meg a VakVagány. Elmondása szerint nem véletlenül írta először ezt a szót úgy, hogy „vakvagany”.
Rá akarta hagyni a döntést az olvasóira, miszerint vakvágányra jutott-e az élete a betegsége által, vagy vakvagányként még ő is képes lehet inspirálni az övéhez hasonlóan nehéz sorsú embereket. Hatalmas meglepetésére a blogja egyre olvasottabbá vált és még a helyi sajtó is felfigyelt rá, miközben az írás egyfajta önterápiaként működött. A mosoly-küzdés mindenen átsegít – ez a VakVagány lényege.